Arthur Koestler fogalompárja– A jógi és a komisszár – Danilo Kiš irodalmi gondolkodásában

Hauptsächlicher Artikelinhalt

Csilla Utasi

Abstract

Danilo Kiš esszéiben, interjúiban 1978 után megsokasodnak az Arthur Koestler munkáira való hivatkozások. Kiš ekkori reflexióiban nem csupán a huszadik század hiteles tanúját idézi meg, hanem saját regényeit és novelláit is Koestler dichotómiájával, a jógi és a komisszár ellentétével jellemzi. Koestler 1942-es esszéjében két, egymással kibékíthetetlen társadalmi magatartást állít szembe: a létre figyelő, a léthez fűződő viszonyt fenntartani akaró jógiét és a társadalmi cselekvést elsődlegességét állító, a világot megváltoztatni akaró komisszárét. Koestler a komisszár pozíciójától a jógi pozíciójáig ívelő szellemi pályáját két kötetes önéletrajzában (Nyílvessző a végtelenbe, A láthatatlan írás) vázolta fel. A sevillai börtönben, az „óceáni érzés”-t megélve érkezett el a jógi létviszonyának megtapasztalásáig. Kiš a „metafizikai” élményt az irodalmi mű elidegeníthetetlen elemének tekintette. A létélményt azonban a két szerző merőben másként értelmezi. Koestler az „óceáni érzés”-nek tudományos-filozófiai magyarázatát adja. Kiš álláspontja Paul Ricoeur A kinyilatkoztatás hermeneutikája című tanulmányának segítségével világítható meg. A dolgozat szerzője szerint Kiš osztja Ricoeur álláspontját, aki szerint az irodalmi mű a világhozvaló odatartozás elemi élményével ajándékoz meg bennünket, ám a költői diskurzusnak a huszadik századi történelem borzalmairól való tanúságtétel is feladata.

Artikel-Details

Zitationsvorschlag
Utasi, C. (2024). Arthur Koestler fogalompárja– A jógi és a komisszár – Danilo Kiš irodalmi gondolkodásában. Anafora, 11(1), 1–25. Abgerufen von https://naklada.ffos.hr/casopisi/index.php/anafora/article/view/965